Az időszakos böjt: A népszerű diéta mögött rejlő valóság
Az időszakos böjtölés napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend, mint az elhízás ellen küzdő stratégia, melynek szószólói a súlycsökkenés, a megnövekedett élethossz és a betegségek megelőzése érdekében számos jótékony hatást tulajdonítanak. Azonban egyre több kutatás jelzi, hogy e diéta valós eredményei nem feltétlenül felelnek meg a várakozásoknak. Az állatkísérletek során elért látványos eredmények emberek esetén nem mutatták a várt hatásokat.
Az időszakos böjt különféle formái léteznek, mint például az 5:2 diéta vagy az étkezési ablak szűkítése, amelyek az evolúciós múltunkra hivatkozva érvelnek, miszerint őseink nem a mai napi három étkezést követték. A módszer fő célja az anyagcsere átalakítása, amely szénhidrát égetéséről zsírégetésre való átállással jár. Mark Mattson, a Johns Hopkins Egyetem idegtudósa, aki a New England Journal of Medicine című szaklapban számolt be felfedezéseiről, az anyagcsere-optimalizálást a hosszabb élettartam és a krónikus betegségek – például cukorbetegség és rák – alacsonyabb kockázatával hozta összefüggésbe.
Ugyanakkor a legfrissebb humán kutatások nem támasztják alá a böjtölés ilyen mértékű hatékonyságát. Krista Varady, az Illinoisi Egyetem táplálkozástudósa szerint az időszakos böjtölés átlagosan mindössze 5%-os testtömegcsökkenést eredményez, ami nem különbözik jelentős mértékben más diétás módszerek eredményeitől. A koleszterinszint és a vérnyomás javulása is elmarad az állatkísérletek adataitól. Ráadásul az intenzívebb böjtölési módszerek, például a másnaponta végzett böjt, a zsírmentes testtömeg csökkentésével akár rontani is képesek az anyagcserét.
A különbség az állatkísérletek és emberi vizsgálatok között részben biológiai okokra vezethető vissza. Az egerek anyagcseréje többszöröse az emberének, így egy 16 órás böjtölés náluk akár több napos emberi böjtölésnek felelhet meg. Továbbá a laboratóriumi egerek genetikailag homogének, míg az emberek sokfélesége megnehezíti a kutatások pontosságát.
A legnagyobb probléma azonban nem biológiai, hanem módszertani jellegű: a kutatók nem tudják pontosan mérni, mit esznek a résztvevők. A legtöbb felnőtt táplálkozási kísérletben az alanyok étkezési naplót vezetnek, ez azonban gyakran nem megbízható, mivel Varady megfigyelése szerint a résztvevők félig-meddig becslésekre alapozva, csak a teljes napi kalóriafogyasztásuk egy részét jelentik be. Az aluljelentés miatt sokan napi 400-800 kalóriával kevesebbet mondanak, mint amennyit valójában elfogyasztanak.
A megoldásként a kutatók új technológiai lehetőségeket keresnek, amelyekkel pontosabban tudnák mérni a táplálkozási adatokat. A jövőbeni megoldások között szerepelnek a hordható eszközök, mint például a rágást érzékelő nyakláncok és az okos villák, melyek célja, hogy objektív adatokat szolgáltassanak az emberek valódi étkezési szokásairól. Thomas Wilson, az Aberystwyth-i Egyetem kutatója megállapította, hogy a szubjektív és objektív mérési módszerek kombinálásával a kutatások megbízhatóságát drámaian javítani lehetne, ezáltal nemcsak az időszakos böjt, hanem más táplálkozási beavatkozások vizsgálata is pontosabbá válhat.
