Százmilliárdok tűnnek el az adóbevételekből, az EP a kiskapuk bezárásáról döntött
Az Európai Parlament 364 igen szavazattal, 69 ellenében és 162 tartózkodás mellett fogadta el azt a jelentést, amely az uniós társaságiadó-politika egyszerűsítését és az európai vállalkozások versenyképességének erősítését sürgeti. A dokumentum a párhuzamos kötelezettségek megszüntetését, az adóparadicsomok listájának frissítését, célzott adókedvezményeket és a digitális szolgáltatók adóztatásában összehangoltabb európai fellépést szorgalmaz.
A jelentés alapvetése, hogy a tisztességes vállalati adóztatás és a versenyképesség erősítése egyaránt szükséges, a két cél között pedig nem kell választani. Az európai vállalkozások kevesebb túlszabályozást, kevesebb adminisztrációs terhet és nagyobb védelmet várnak, amihez kiszámítható szabályozásra, arányos kötelezettségekre és beruházást támogató adópolitikára van szükség.
Az egyszerűsítés mellett a jelentés hangsúlyozza az adóelkerülés elleni fellépést is: az adóparadicsomok uniós listájának frissítését, a káros adózási gyakorlatokkal szembeni politikák reformját, a cégek tényleges tulajdonosi hátterének átláthatóbbá tételét, az országok közti automatikus információcserét, valamint a nem együttműködő államokkal szembeni szigorúbb fellépést szorgalmazza.
A dokumentum szerint évi 100–240 milliárd dollárnyi adóbefizetést úszhatnak meg a nagyvállalatok a jelenlegi nemzetközi környezetnek köszönhetően.
A jelentés fontos lépésnek tekinti a globális minimumadót, amely a legalább 750 millió eurós éves árbevételű multinacionális vállalatcsoportoknál 15 százalékos tényleges adóterhelést céloz. Ha valamely országban ennél alacsonyabb az adóterhelés, a különbözetet elsőként az adott ország szedheti be, ennek hiányában pedig az anyavállalat országa, vagy végsőként a vállalatcsoport más tagjainak otthont adó országok érvényesíthetnek kiegészítő adót.
Az amerikai adminisztráció eltérő megközelítése komoly versenyhátrányt okozhat az európai központú vállalatoknak. Az amerikai rendszer több országban keletkező külföldi jövedelmet együttesen kezel, így a magasabb adóterhelés ellensúlyozhatja az alacsonyabbat, míg az uniós minimumadó-szabályok országonként vizsgálják a 15 százalékos szint teljesülését. A különbséget tovább növelik az OECD januárban közzétett, úgynevezett „side-by-side” csomagjának könnyítései, amelyeknek az amerikai központú vállalatcsoportok számára elérhető elemei a minimumadó egyes szabályainak alkalmazása alól biztosítanak mentességet, az európai központú csoportokra viszont továbbra is az uniós irányelv kötelezettségei vonatkoznak.
Emellett jelentős gazdaságok, köztük Kína és India sem hajtották végre a minimumadó reformját, így az összeadódó hátrányok miatt a versenytorzító adókedvezményekkel szembeni fellépésre is felkéri a Bizottságot a jelentés.
Az EP a vállalatcsoportok uniós adóalapjának egységesebb meghatározását célzó BEFIT-javaslat felülvizsgálatát is sürgeti. A dokumentum szerint a BEFIT és a globális minimumadó eltérő adóalap-számítása párhuzamos kötelezettségeket és többletadminisztrációt teremthet, a nemzetközi normáktól való eltérés pedig növelheti a kettős adóztatás, a jogbizonytalanság és az adóügyi viták kockázatát, ezért az EP szükség esetén szűkebb körű, fokozatosan bevezethető javaslatot vár a Bizottságtól.
Ahhoz, hogy Európa ne kerüljön hátrányba ebben a környezetben, az egymást átfedő adószabályok, adatszolgáltatási és jelentéstételi követelmények egyszerűsítésére lesz szükség. A Bizottság adózási könnyítési csomagja megfelelő irány, de ezeket egyrészt gyorsabban kell végrehajtani, másrészt arra is figyelni kell, hogy célzott adókedvezményekkel Európában tartsák az innovatív vállalkozásokat, a digitális szolgáltatók adóztatásához pedig meg kell találni az összehangoltabb nemzetközi érdekérvényesítés útját.
A digitális szolgáltatók esetében felvetődik az adóztatási jogok elosztásának újragondolása is, hiszen az uniós digitális szolgáltatáskereskedelem egyensúlya érdemben romlott, a felhőszolgáltatások, az AI és más digitális technológiák térnyerése pedig növelte egyes EU-n kívüli központú nagyvállalatok adóköteles nyereségét. Ez indokolhatja annak felülvizsgálatát, hogy mely országok jogosultak megadóztatni ezeket a profitokat. A kérdés rendezésére a jelentés az USA-val folytatott párbeszéd szorgalmazása mellett az egyoldalú intézkedések szükségességét sem zárja ki.
A parlamenti jelentés elfogadása önmagában nem változtatja meg a vállalatok adókötelezettségeit, és az erősebb fellépésre könnyen kereskedelmi nyomásgyakorlás lehet a válasz, ezért kulcskérdés, hogy az EU mennyire magabiztosan és kitartóan tud együttműködni a kontinens bebiztosítása és a kiállás érdekében. A közvetlen adóztatás alapvetően tagállami hatáskör, így az uniós szabályok módosításában a nemzeti kormányoknak van meghatározó szerepük, de ez esetben sokkal inkább az kell, hogy a tagállamok nyitottak legyenek a közös reformokra.
