Új áttörés a rákkezelés terén: A nap mely szakában kapják a betegek a kezelést, kulcsfontosságú lehet
2025. december 10-én egy új kutatás világított rá, hogy a tüdőrák kezelésének időzítése milyen drámai hatással bírhat a betegek túlélési esélyeire. A tudósok kiderítették, hogy azok, akik délelőtt 11 előtt kapták meg immunterápiás kezeléseiket, 63%-kal alacsonyabb halálozási kockázatnak voltak kitéve, mint azok, akiket délután 3 óra után kezeltek.
Az öt kínai intézet kutatói 397 beteg adatait vizsgálták, akik kemoterápiás és immunterápiás kezelésekben részesültek, különösen az atezolizumab vagy durvalumab alkalmazásával. A betegek első négy immunkezelésének időpontját figyelembe véve a vizsgálat rávilágított, hogy a korai kezelés hatékonyabb lehet a betegség előrehaladásának megakadályozásában is. Azok, akik korábban kezdtek, 52%-kal kisebb eséllyel tapasztalták a rák fejlődését CT- vagy MR-vizsgálatok során.
Fontos megemlíteni, hogy a kutatás nem klinikai vizsgálat, hanem retrospektív elemzés, ami azt jelenti, hogy nem minden beteg volt teljesen reprezentatív. Valószínű, hogy a később kezeltek közül többen hosszabb utat tettek meg a kórházig, esetleg más kötelezettségeik is voltak, melyek késleltették a kezelés kezdetét.
Dr. Yongchang Zhang, a kutatás vezetője kiemelte, hogy a cirkadián ritmus, vagyis a szervezet bioritmusa, jelentős hatással van az immunrendszer működésére, így a kezelés időzítése lehet döntő tényező az immunterápiás kezelések során. Az elmúlt négy évben több mint tíz másik tanulmány erősítette meg az időzítés fontosságát, amelyek nemcsak a tüdőrákra, hanem más rákfajtákra is alkalmazhatóak.
A kutatás eredményei sarkalatos érvet képviselnek a klinikai gyakorlatban, mivel a kezelések időzítése optimálisan alkalmazható különféle egészségügyi környezetekben, és nem jár többletköltségekkel. A bizonyítékok alapján az orvosi közösségnek érdemes mérlegelni az immunterápiás protokollok módosítását a betegek eredményesebb kezelése érdekében.
Bár a kutatás jelentős eredményeket hozott, a mögöttes mechanizmusok még nem teljesen ismertek, ami további kutatásokat igényel. A gyakorlatba való átültetés, a sokszor zsúfolt kórházi programok miatt, azonban komoly kihívást jelenthet, mivel nehéz lehet minden beteget a kívánt időpontban kezelni.
Összességében a kutatás új lehetőségeket nyithat meg a rákkezelési gyakorlatban, és hangsúlyozza, hogy a betegellátás időzítése a gyógyulás szempontjából ma már nem elhanyagolható tényező.
