NEM CSITULNAK AZ INDULATOK AZ EU-MERCOSUR MEGÁLLAPODÁS ÜGYÉBEN
Az Európai Parlament előtt áll a döntés az EU-Mercosur kereskedelmi megállapodás sorsáról, miután az uniós tagállamok állandó képviselői már minősített többséggel eljártak annak elfogadása mellett. A képviselők előtt most mérlegelniük kell a geopolitikai és gazdasági aspektusokat, valamint azt, hogyan érinti a megállapodás az európai mezőgazdaságot, melynek súlyos következményei lehetnek.
A közelmúltban a Bizottság által hozott intézkedések nem hozták helyre az egyensúlyt, és nem indokolták a mezőgazdasági szempontok terén a változtatást. A megállapodás továbbra is hátrányos a helyi gazdálkodók számára. A mezőgazdasági termékek védzáradékának aktiválásához szükséges küszöbérték 5%-ra csökkentése sem lesz elegendő a helyzet rendezésére, mivel ez csupán látszatintézkedés, anélkül, hogy valódi garanciákat biztosítana a már meglévő megállapodások mellett. Ráadásul az Európai Parlament korábban javasolt automatikus és erőteljes viszonossági záradékait elvetették – ennek szükségességét a FarmEurope szervezet is hangsúlyozza.
Ezeket a körülményeket figyelembe véve az európai gazdálkodók rendkívül tisztességtelen versenyhelyzettel néznek szembe. Egyrészt a környezet és az uniós fogyasztók védelmét célzó szigorú előírások, másrészt a normákat figyelmen kívül hagyó importtermékek között helyezkednek el. A megállapodás véglegesítése súlyos csapást jelentene az EU olyan mezőgazdasági szabályozásának hitelességére, amely az elmúlt két évtizedben alakult ki. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, közelmúltbeli nyilatkozata a Közös Agrárpolitika (KAP) költségvetéséről sem nyújt megfelelő garanciákat a gazdák számára. A Bizottság elismerte, hogy legalább 400 milliárd euróra lenne szükség a költségvetés megőrzéséhez, de a jelenlegi keretben szereplő 300 milliárd nem elegendő.
Von der Leyen levele a gazdák számára csak káros bizonytalanságot hoz, figyelmeztetve a versenytorzulások lehetőségére, amely nem csupán a harmadik országokból érkező importtermékek, hanem a belső piacon is megjelenhet, attól függően, hogy a tagállamok hogyan döntenek 2027 után. Ezen kívül a Bizottság egy nehezen kezelhető pénzügyi egyenlettel állítja szembe a nemzeti vezetőket, hiszen a KAP-ot 20%-kal, a kohéziós alapot 40%-kal, az Európai Szociális Alapot pedig 100%-kal csökkentették a javasolt keretek között. Ilyen körülmények között vajon hogyan lehetne biztosítani az EU számára a nyugodt döntéshozatalt, és milyen világos kilátásokat kínálhatna a gazdálkodóknak 2027 után egy közös keretrendszeren belül?
Az elkövetkező hetekben a képviselők a jelenlegi ciklus egyik legfontosabb döntésével szembesülnek: támogatják-e a Mercosur-megállapodást. Jelen formájában a gazdálkodók többsége lényegében értetlenül állna egy ilyen támogatás mögött. Ez a döntés egy jelentős szakadék mélyüléséhez vezetne Európa és mezőgazdasági közössége között, amely eddig az uniós projekt iránt a legelkötelezettebb volt, és amely lehetővé tette, hogy az EU mezőgazdasági nagyhatalommá nőjön. Az EU most rendkívül törékeny helyzetbe került, amikor a globális hatalmak a mezőgazdaságot a 21. század fontos geopolitikai fegyverévé avanzsálják.
A Mercosurral tárgyalt megállapodás a fenti szempontokat tekintve elavultnak számít. Minden olyan tárgyalás mintáját követi, ahol az európai mezőgazdaság mindig is a vesztes oldalon állt, amikor az Uniónak valamilyen potenciális általános előnyt ígértek. A mai világban, amikor az európai szuverenitás a politikai diskurzusban folyamatosan a középpontba kerül, ez a szuverenitás nagymértékben azon múlik, hogy képesek vagyunk-e növelni mezőgazdasági termelésünket, hogy kielégíthessük élelmiszer-biztonsági igényeinket, elláthatjuk importáló partnereinket, és biztosíthatjuk a biogazdaságunk autonóm alapjait.
