Kína zöld szuperhatalom? Mítosz vagy valóság?
Kína látszólag dominál a zöld energia terén, az utóbbi időben egyre több forrás említi, hogy kicsivel a zöld szuperhatalommá válása küszöbén áll. A BBC egyik cikkében már a „zöld diadalról” írtak, míg a The New York Times is hangsúlyosan foglalkozik a témával. Kína termelése valóban óriási mértékű, hiszen a globális piacon elárasztottak a napelemek, szélturbinák, elektromos járművek és akkumulátorok. A zöld átmenet szószólói ezt a fejlődést a zöld energiahatások egyértelmű jeleként értékelik. Azonban fontos figyelembe venni, hogy mindezt a globális fosszilis energiafelhasználás, különösen a szén terjedése kíséri.
Noha Kína a zöld energia kibocsátásáról ismert, nem állítható, hogy a fosszilis energia különösen kimerülne a háttérben. A szén használata a legnagyobb mértékben növekszik, ami ellentmond a zöld átállás eredményeinek. A számos bevezetett napelem és szélturbina számos fosszilis tüzelőanyagot használ, ami kérdéseket vet fel az ország valódi energiahatékonyságával kapcsolatban. Különösen érdekes, hogy a napelemgyártás során az iparág már megközelíti a túltermelést, ami a gyártás minőségét és fenntarthatóságát is kérdőjelezheti meg.
A zöld energiába irányuló hatalmas beruházások visszatükröződése
A 2025-ös évben a világ zöld energiába történő beruházásai elérhetik a 2,3 ezer milliárd dollárt, ennek jelentős része, 800 milliárd dollár Kínából származik. Ugyanakkor a kiadások mértéke a beruházások várható minőségi hatását nem biztos, hogy tükrözi. A kínai ingatlanválság következtében a tőkeátrendeződés a napelemgyártás felé terelte a pénzeket, hatalmas ipari túlkínálatot eredményezve. A kínai napelemgyártási kapacitás mára több mint kétszerese a globális keresletnek, ami komoly gazdasági következményeket hozott magával. Az iparág megrendült: több mint 40 vállalat csődbevitte magát, és a munkaerő jelentős része is elbocsátásra került.
A fosszilis energiahordozók dominálása
Nem elhanyagolható tényező, hogy a kínai napelemgyártás óriási mértékben függ a széntől; minden szilíciumkohóhoz szénerőmű szükséges. Az elektromos járműgyártás is ennek a hátterének a része, mivel a munkaerőpiacot feszítő ingatlanpiaci nehézségek miatt az autóipar nagyobb szerepre tett szert. Érdekesség, hogy a kínai vásárlók globálisan az elektromos járművek közel kétharmadát vásárolják, ami elsősorban a kormányzati ösztönzők és az alacsony árak miatt vált elérhetővé. Ráadásul ezek az autók, amelyek működéséhez szénalapú energiát használnak, képesek a benzines járművek szén-dioxid-kibocsátásának 85-90%-át is reprodukálni.
Energiapolitikai következtetések
A kihívás, amellyel Kína szembesül, a megújuló energia általában alacsony aránya a fosszilis energiafogyasztás mellett. A megújuló energiaforrások részaránya Kínában 1971 óta nem látott mértékben csökkent, a mutató csupán 10% fölé emelkedett. Ilyen tempó mellett a teljes zöld átállás több száz évet venne igénybe. Kína energiafelhasználása nemcsak nőtt, hanem közben gazdag fejlődést is tapasztalt. A Nyugatnak, különösen Európának, lépéseket kellene tennie az energiapolitikai korlátozások enyhítése érdekében, és figyelembe kellene vennie Kína példáit.
Kína, miközben az atomenergia és a fúziós energia terén is jelentős technikai előrelépéseket mutat, valószínűleg egy versenyt kezd az energiakapcsolatok bővítése terén. A Nyugati világ kockázata, hogy egy olyan jövőt kockáztat, melyben Kína energiapolitikai irányvonalainak eredményei dominálnak, míg minden saját innovációjára támaszkodik. A zöld Kína fantáziája valóságos kihívásokat rejt magában, és itt az ideje, hogy a világ a következő generációs energiaforrásokba fektessen, és felkészüljön a jövő energiapiaci igényekre.
Bjorn Lomborg, a Copenhagen Consensus Center elnöke, aki renomált közgazdászokkal és Nobel-díjasokkal közösen dolgozik a globális fenntartható fejlődési célok megvalósításán, rávilágít, hogy a következő évtizedek döntései jelentősen befolyásolhatják a globális energiafogyasztást.
