Bod Péter Ákos: Megkésett búcsú az unortodoxiától
Az elmúlt évtized magyar gazdaságpolitikája, az úgynevezett unortodoxia mind nyilvánvalóbban zsákutcának bizonyult – legalábbis ha a cél az európai felzárkózás, az intézményi és gazdaságszerkezeti hasonulás, valamint a társadalmi jólét növekedése lett volna. A 2026-os kormányváltás és a Tisza Párt határozott euróbevezetési programja történelmi esélyt teremtett a gazdaság stabilizálására, ám a munka neheze még hátravan.
A szakértő szerint a feszes csatlakozási pálya és a gazdaság felélesztése megköveteli, hogy az új vezetés még idén vezesse ki az örökölt, piacrontó állami beavatkozásokat, ezzel megteremtve a valós verseny feltételeit.
A térségünkben immár csaknem négy évtizede tartó visszaintegrálódás tapasztalataiból a gazdaságtan két alapigazságot szűrt le. Egyrészt a fejlett országok élenjáró gazdaságpolitikai gyakorlata és a nyugati fejlődés során megalkotott intézményi rend nem alkalmazható egy az egyben azokban az országokban, amelyek a nem piaci kitérőt bejárták. Másrészt nem csupán arról van szó, hogy az optimális modellpályát a peremvidéken nem sikerül a tanácsolt módon befutni, és az élenjáró intézmények átvétele zökkenőkkel jár.
A múltbéli struktúrákból és társadalmi viszonyokból adódó helyi sajátosságok, valamint az erőforrás-ellátottsági különbségek miatt szükségszerű bizonyos útvonalfüggés. A periférián emiatt elvileg is más az optimális gazdaságfejlődési pálya, és másként működnek az intézmények – állapították meg már az 1990-es évek elején a társadalomtudósok.
A szerző részt vesz a Portfolio Budapest Economic Forum konferenciáján, amelynek középpontjában idén a magyar gazdaságpolitika átalakulása és a választások utáni megváltozott körülmények állnak.
