Orosz gázexport: Évtizedek óta nem látott mélyponton
2025 végére Oroszország gázexportja Európába drámai mértékben csökkent, 44%-os visszaesést mutatva, amely az 1970-es évek közepe óta a legalacsonyabb szintet jelenti. A visszaesés oka a ukrán tranzitútvonal lezárása, valamint az Európai Unió ambíciója, hogy fokozatosan megszüntesse az orosz fosszilis energiahordozók importját. Az EU célkitűzése az, hogy legkésőbb 2027 végéig teljesen leállítsa az orosz gázvásárlást, ezzel próbálva csökkenteni Oroszország gazdasági befolyását és megvonva a pénzügyi forrásokat a Moszkva által finanszírozott ukrajnai háborúhoz.
Európa korábban Oroszország egyik legfontosabb bevételi forrása volt az olaj- és gázexport szempontjából. Az export 2018 és 2019 között tetőzött, ekkor évente több mint 175-180 milliárd köbméter gáz áramlott Nyugatra. Ebből a Gazpromnak és az orosz államnak jelentős bevétele származott. 2025-re azonban a helyzet drasztikusan megváltozott, a Gazprom csupán 18 milliárd köbméter földgázt szállított az Európai piacra, kizárólag a TurkStream tenger alatti vezetéken keresztül.
Az orosz gázexport jövője és következményei
A TurkStream maradt az egyetlen lehetőség az orosz gáz exportálásakor Európába, miután Ukrajna nem hosszabbította meg az ötéves tranzitszerződést Moszkvával. Ezen a vezetéken keresztül nemcsak Törökország, hanem Szerbia, Magyarország és Szlovákia is földgázhoz jut. Oroszország emellett az Egyesült Államokat követően a második legnagyobb cseppfolyósított földgáz-beszállítója az Európai Uniónak.
Ez a helyzet nemcsak gazdasági, hanem politikai következményekkel is jár. Az Európai Unió diverzifikálni kívánja energiaforrásait, hogy csökkentse Oroszország befolyását. A gázexport csökkenése, valamint ezen energiahordozók diverzifikált beszerzése alapjaiban változtatja meg a kontinens energiaellátási rendszerét, és várhatóan újabb feszültséget generálhat a nemzetközi politikában.
Mindezek fényében a jövőbeni energiaforrások keresése és a fenntarthatósági célok elérése olyannyira sürgőssé vált, hogy a szakszervezetek és politikai döntéshozók előtt komoly kihívások állnak. A következő években figyelemmel kell kísérni a gazdasági, környezeti és politikai hatásokat, amelyek a légkör és a társadalmi stabilitás szempontjából is kardinális szerepet játszanak.
