A gazdasági fejlődés nincs hatásos területi politika nélkül – az uniós forrásokat is szétfeszíti a politikai tűzoltás kényszere
Az uniós források újbóli megnyílásával ismét kérdés, hogy ki döntsön a fejlesztési támogatások felhasználásáról: a központi kormányzat vagy azok a régiók és városok, amelyek közvetlenül ismerik a helyi igényeket. A Portfolio panelbeszélgetésén Baráth Etele volt európai ügyekért felelős miniszter és Tüttő Kata, a Régiók Európai Bizottságának elnöke a szubszidiaritás érvényesüléséről és a következő uniós költségvetési ciklus területfejlesztési logikájáról vitázott.
A felszólalók szerint a források elköltésénél egyszerre kell figyelembe venni a közös európai célokat, az országon belüli különbségeket és azt, hogy a helyi közösségek mennyire képesek élni a fejlesztési lehetőségekkel. Tüttő Kata a következő uniós költségvetés átalakulásáról beszélt, és kiemelte, hogy Magyarország számára elsősorban az agrártámogatások és a kohéziós források alakulása lesz fontos. Az agrárpolitika az élelmiszerbiztonságot és a termelés korszerűsítését szolgálja, a kohéziós politika pedig nem egyszerűen a kevésbé fejlett országok felzárkóztatására szolgál: a közös piacból származó előnyök ugyanis nem egyenletesen oszlanak el, ezért a kohézió ezek kiegyenlítését segíti.
Baráth Etele a területi különbségek súlyosságára hívta fel a figyelmet, hiszen a népességfogyás, az elöregedés és az elvándorlás egyes térségekben egyszerre jelentkezik, a régiók gazdasági teljesítménye pedig egyre eltérőbb. Elmondása szerint 2040-re a magyar népességfogyás nagyságrendje elérheti Somogy, Tolna és Baranya megye mai népességének összegét. A volt miniszter szerint a források elosztásánál nem elég a lemaradást mérni és több pénzt juttatni a fejletlenebb térségeknek, hanem sokkal jobban figyelembe kell venni, hogy a helyi közösségek képesek-e hasznosan felhasználni a támogatást. Az uniós források ugyanis könnyen piactorzító hatásúak is lehetnek, ha a támogatott vállalkozások előnybe kerülnek azokkal szemben, amelyeknek saját forrásból kell fejleszteniük.
A leszakadó térségekben ezért szerinte elsősorban a tudásba, a kutatás-fejlesztésbe, az oktatásba, az egészségügybe és a digitalizációba kell beruházni. Baráth úgy vélte, az ágazati fejlesztések mellett a helyi gazdaságot és társadalmi környezetet is figyelembe vevő tervezésre van szükség. Egy beruházás eredményességét nemcsak az mutatja meg, hogy elkészült-e, hanem az is, milyen hatással van a környezetére, a munkaerőre és az adott térség fejlődésére.
Tüttő Kata szerint a források felhasználását egyre szigorúbb feltételek határozzák meg, miközben a kormányoknak kevés idejük marad a hosszabb távú tervezésre. Baráth Etele szerint a szigorú szabályozás önmagában nem akadálya a cselekvésnek, de az fontos, hogy a fejlesztéseknek legyen világos iránya, és a kormányzat ne csak gyorsan, hanem következetesen is döntsön.
A beszélgetést Tüttő Teller Ede gondolatával zárta, amely szerint a pesszimista ember az, akinek általában igaza van, de nincs benne semmi öröme, míg az optimista a bizonytalan jövő ellenére is igyekszik tenni azért, hogy az jobb legyen. Baráth Etele ezzel párhuzamosan az Európai Unió válságkezelő képességét emelte ki, és azt mondta, bízik benne, hogy ehhez hasonlóan Magyarország a következő költségvetési ciklus végére nem leszakadó, hanem a közép-kelet-európai élvonalhoz felzárkózó ország lesz.
