Ötpontos teszten kell átmennie Magyarországnak az euróhoz
Magyarország közelebb kerülhet az euróhoz, de a sikeres csatlakozáshoz nem elég egy kedvező pillanatban teljesíteni a hivatalos belépési feltételeket. Két elemző friss tanulmányukban arra figyelmeztet, hogy a valódi próba az, működőképes marad-e a magyar gazdaság tartósan is saját kamatpolitika és önálló árfolyam nélkül. Ha a felkészülés féloldalas, a közös valuta stabilitási horgony helyett fájdalmas alkalmazkodást hozhat.
A 2026 áprilisában megválasztott kormány támogatja az euró bevezetését, és azt célozza, hogy az ország 2030 körül teljesítse a maastrichti kritériumokat. A magyarok mintegy 80 százaléka támogatja a belépést, a pénzpiacok pedig pozitívan reagáltak a kormányzati tervekre. A maastrichti szabályok azonban csak a belépési jogosultságot határozzák meg, a sikeres euróövezeti szereplést nem garantálják – ahogy Portugália 1999-es, túl erős árfolyamon történt csatlakozása vagy a 2010-es évek eleji euróválság is megmutatta.
A külső egyensúly erős: a folyó fizetési mérleg többlete azt jelenti, hogy a gazdaság jelenleg nem szorul nettó külső finanszírozásra. A bruttó külső adósság ugyan magas, de ez a valóságosnál nagyobbnak mutatja a közvetlen devizakockázatot. A belső fundamentumok jóval aggasztóbb képet mutatnak: a költségvetési hiány 2026-ban a GDP 7,3 százaléka körül alakulhat, az államadósság 75 százalékon áll, és a Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint érdemi fordulat nélkül 2031-re 88 százalékra emelkedik.
A munkatermelékenység bővülése az elmúlt másfél évtizedben látványosan lefékeződött: a 2001 és 2008 közötti évi átlagos 3,6 százalékról 2011 és 2019 között 1,1 százalékra, 2022 és 2025 között pedig 0,4 százalékra esett. A fogyasztói árakon alapuló reáleffektív árfolyam 2026 júliusáig egy év alatt 8,8 százalékkal erősödött, 14 százalékkal meghaladva a 25 éves átlagát.
A tanulmány öt hazai alkalmassági tesztet javasol, amelyek túlmutatnak a maastrichti kritériumokon. Az első az intézményi felkészültség: helyre kell állítani a jegybank gyakorlati függetlenségét, a jegybanktörvényt összhangba kell hozni a Központi Bankok Európai Rendszerének szabályaival, és rendezni kell a jegybank negatív saját tőkéjének kérdését. A második a fenntartható költségvetési átmenet, a harmadik az inflációs hitelesség, a negyedik a termelékenység és versenyképesség, az ötödik pedig az árfolyam, a pénzügyi ellenállóképesség és az ERM II-végrehajtás.
A tanulmány szerint Magyarországnak nem elég a GDP 3 százaléka alá vinnie a hiányt. Ha nem tartja az EU Tanácsa által jóváhagyott nettó kiadási pályát, adósságalapú eljárás indulhat ellene, ami blokkolja az euróbevezetést. Az államadósság hiteles csökkentéséhez 2030-ra vagy 2033-ra nagyjából 1–1,5 százalékos GDP-arányos hiányra van szükség. A 2026-ra várt 7,3 százalékos hiányról indulva ez komoly politikai próbatétel.
A kiadási oldalon vissza kell vágni az alacsony társadalmi megtérülésű vállalati és kamattámogatásokat, a túlárazott közbeszerzéseket és a politikai kommunikációs költéseket. Az egyetemes lakossági energiaártámogatást a leginkább rászorulókra célzott támogatással kell felváltani. A nyugdíjaknál a 13. havi kifizetést az átlagnyugdíj szintjén lehetne maximalizálni, a 14. havi nyugdíjra vonatkozó terveket le kell állítani. Bevételi oldalon mérsékelt szja-progresszivitást, az adókedvezmények szűkítését, az adómentes megtakarítási konstrukciók reformját és vagyonadózást sürgetnek.
A belépés előtti mesterséges inflációleszorítás komoly veszélyeket rejt. Különösen kockázatos lenne, ha Magyarország túl erős forinttal próbálná teljesíteni a belépési inflációs kritériumot, az ugyanis tartós versenyképességi veszteséget okozna. A kormánynak ki kell vezetnie a monetáris transzmissziót rontó piactorzításokat, köztük az élelmiszerekre alkalmazott árrésstopokat, az üzemanyagár-beavatkozásokat, a lakossági kamatsapkákat és a támogatott hiteleket.
A felkészülést négy szakaszra és konkrét mérföldkövekre bontanák. Az első évben közös technikai útitervet kell kérni az Európai Bizottságtól és az Európai Központi Banktól, el kell fogadni a jogállamisági és közbeszerzési reformokat. A politikai szempontból nehéz kiigazító lépéseket már az első 12 hónapban meg kell indítani. Ha Magyarország 2030 előtt készen áll az ERM II-belépésre, a 2032-es euróbevezetés elvileg megvalósítható, a menetrendet azonban a reformok előrehaladásának kell diktálnia.
