Fejet hajtanak az uniós vámok előtt, csak jussanak be a piacra
2026. február 9-én az indiai acélipar számára kiemelten fontossá vált az EU–India kereskedelmi megállapodás, amely a legnagyobb szabadkereskedelmi egyezményként van számon tartva. Azonban ennek megvalósítása során a szén-dioxid-alapú határmechanizmus (CBAM) jelentős nehézségeket okoz az indiai koalíciós kohóknak, amelyek régi technológiát használnak.
A megállapodás, amely célja a vámok fokozatos csökkentése több szektorban, figyelmen kívül hagyta a CBAM előírásaikat, így az indiai acélgyártók, akiknek exportjuk mintegy kétharmada Európába irányul, továbbra is komoly korlátozásokkal szembesülnek. Az indiai kormány már jelezte, hogy lépéseket tesz az iparág támogatására, tekintettel arra, hogy az EU vámai és kvótái miatt az export helyzete továbbra is egyre nehezebbé válik.
Sandeep Poundrik, India acélipari államtitkára elmondta egy újdelhi fórumon, hogy a kormány kénytelen beavatkozni, mivel a CBAM és a kapcsolódó vámok folyamatos problémákat okoznak az exportterületen.
Az indiai acélipar továbbá jelentős pénzügyi teherrel sújtva van, hiszen a CBAM értelmében az acél importja esetén a termelés során kibocsátott szén-dioxid mennyisége alapján határozzák meg a költségeket. Jelenleg az indiai acélárak átalakulása 50-100 euró tonnánként is terhet róhat az importőrökre, ami potenciálisan 10-20%-os extra költségként jelentkezhet. A tételes pénzügyi kötelezettségek csak most kezdik éreztetni hatásukat, mivel a CBAM tényleges alkalmazása csak 2026 januárjától valósult meg.
Az indiai acélgyártók számára ez a helyzet várhatóan a kereslet csökkenésével jár, ami arra ösztönözheti az ágazat szereplőit, hogy más piacokra, például Afrikába és a Közel-Keletre forduljanak. Az iparági szereplők már aktívan keresik ezeket az alternatív lehetőségeket, miközben hazai támogatási és alkalmazkodási intézkedéseken is dolgoznak a kormány részéről, hogy mérsékeljék az exportkiesést.
Az EU karbonpolitikáját India heves kritikával illeti, az indiai kormány azzal érvel, hogy ez a politika torzítja a kereskedelmi viszonyokat, és aránytalan terheket ró a fejlődő országokra. A jövőbeni kilátásaikat tekintve fontos, hogy ezen átalakulások tekintetében mindkét fél készen áll a konstruktív párbeszédre, hogy a piaci akadályokat sikerüljön csökkenteni.
