Fegyelem helyett fogadkozás: a régió költségvetési felügyelői a konszolidáció korlátairól
Öt visegrádi és kelet-közép-európai költségvetési tanács elnöke ült egy asztalhoz Budapesten. Egyetértettek abban, hogy a térség államháztartásait nem annyira a külső sokkok, hanem sokkal inkább a hiányzó politikai akarat, a nehezen követhető uniós szabályok és a rövid politikai időhorizont viszi zsákutcába. A megoldást a nyíltabb közbeszédben és az erősebb nemzeti fiskális tanácsokban látják.
A Magyar Közgazdasági Társaság és a Költségvetési Tanács hagyományos őszi konferenciáját Hegedüs Éva, az MKT elnöke nyitotta meg, felidézve, hogy a találkozó 2012 óta formálja a hazai költségvetési vitát, az elmúlt években pedig nemzetközivé vált. A bizonytalan világgazdasági környezetet, a vámok formálta kereskedelmet, az adósságszint emelkedését és a demográfiai kihívásokat nevezte a térség közös gondjának.
Horváth Gábor, a Költségvetési Tanács elnöke szerint Európa egészére igaz: a makacs hiányok a tünetek, a háttérben az alacsony növekedés, a termelékenységi és versenyképességi gondok húzódnak. A 2027-es magyar költségvetés a GDP-arányos hiányt 7,5 százalékról 4,9 százalékra vinné le; a rendszerváltozás óta csak három évben volt ennél nagyobb a konszolidáció. A kormány 2,4 százalékos növekedéssel számol, a kockázat Horváth szerint a beruházásoknál van: ha az előrejelzés teljesül, ez lesz az ötödik egymást követő év, amikor a beruházások visszaesnek.
Daniel Dăianu, a Román Költségvetési Tanács elnöke a globális összefüggésekből indult ki: pénzpiaci idegesség, a mesterséges intelligencia tőkeelszívó hatása, a kriptoeszközök és az árnyékbankok kockázata, valamint a bizalom erodálódása. Romániában a hiány a 2024-es 9 százalék feletti szintről idén 6 százalék körülre csökkent, a konszolidáció azonban negatív növekedést hozott. A jövő évi 5,2–5,3 százalékos kormányzati cél helyett 5,5 százalékot tart reálisnak, és az áfa-rés szűkítésében akár 2 százalékpontnyi bevételi tartalékot lát.
Ján Tóth, a Szlovák Költségvetési Tanács elnöke „Hogyan ne konszolidáljunk” címmel tartott előadást. Szlovákia három csomagban, a GDP több mint 5 százalékának megfelelő összegben szorította a lakosságot és a vállalatokat, a 2027-es hiány mégis nagyjából ott lesz, ahol a ciklus elején volt. A csomagok háromnegyede a bevételi oldalról jött, a megtakarítás nagy részét új kiadások nyelték el, így a tartós hatás csupán a GDP 0,6 százaléka.
Sławomir Dudek, a Lengyel Költségvetési Tanács elnöke elmondta: a testület idén januárban kezdte meg működését, első véleményében 14 javaslatot tett, de egyiket sem fogadta el a kormány. Lengyelországban három egymást követő évben 7 százalék feletti a hiány, az adósságráta stabilizálásához 9 százalékos reálnövekedés kellene. Cáfolta azt a politikai állítást, hogy a hiányt a védelmi kiadások okozzák: a kiadási arány 7,3 százalékponttal emelkedett, és ennek csupán negyede védelmi kiadás.
A Cseh Költségvetési Tanács elnöke, Mojmír Hampl rövid üzenettel érkezett: az államadósság számít. Elmondta, hogy bár Csehország nem áll túlzotthiány-eljárás alatt, a jövő évre várt 3,5 százalékos hiányt, amely kedvező gazdasági környezetben alakul, ma már tapsolni való teljesítménynek tekintik. A politikai elit időhorizontja legfeljebb a következő választásig terjed, ezért a fiskális tanácsoknak egyre inkább közvetlenül a nyilvánosságnak kell egyszerű nyelven beszélniük.
A Pleschinger Gyula, az MKT örökös tiszteletbeli elnöke által vezetett kerekasztalon szóba került, hogy a kormányok költségvetései miért túl optimisták. Hampl hasonlata szerint a tanács olyan, mint a pilótafülke kis kontrollfénye, amely jelzi, ha a gép nem biztonságos magasságban repül. Dudek hozzátette, hogy Lengyelországban a politika mindkét oldala hamis narratívákkal vitatkozik, a valódi konszolidációs vita pedig elmarad. Tóth és Dudek is kijelentette: a kormányok javaslataikat alig vették figyelembe, a tanácsok hatása elsősorban a közbeszéden keresztül érvényesül.
A magyar költségvetés sebezhetőségéről Horváth úgy válaszolt: a magyar hozamok a lengyelek alá csökkentek, de ez a türelmi idő nem tart sokáig. A jövő évi költségvetést a piac érdemi reakció nélkül fogadta, az igazi próba a végrehajtás lesz. Fő kockázatként a növekedést és az energiafüggőséget nevezte meg: az energiamérleg 50 százalékos importfüggőséget mutat. Az uniós keretrendszer módosításáról szólva Dudek a végrehajtás gyengeségét és a védelmi kiadások elszámolási különbségét említette, Tóth az erősebb nemzeti fiskális tanácsokat sürgette, Hampl az egyszerűsítésre voksolt, Horváth pedig a nettó kiadások kötelező tervezését javasolta. Horváth egy korábbi gondolatot ismételt meg: egy gyengébb, de betartott szabály többet ér, mint egy szigorú, de figyelmen kívül hagyott.
