Mit vásárolnak, hogyan gyűjtenek és hogyan látják gyűjteményük jövőjét a hazai műgyűjtők?
A műtárgy.com és a Deloitte Magyarország 2022 és 2024 után idén harmadik alkalommal készítette el a hazai műtárgyvásárlási szokásokat feltérképező kutatását. A Deloitte nemzetközi szinten is foglalkozik a művészet, a műgyűjtés és a vagyonkezelés kapcsolódási pontjaival, a műtárgy.com pedig szoros ügyfélkapcsolatban áll a gyűjtőkkel és műtárgyvásárlókkal. A most megjelent kiadvány 125 kitöltő válaszain keresztül mutatja be a hazai műtárgyvásárlók összetételét, motivációit, vásárlói magatartását és a gyűjtemények jövőjéről szóló elképzeléseket.
A válaszadói kör összetétele
Az idei felmérés válaszadói körében továbbra is a férfiak vannak többségben: a kitöltők 63 százaléka férfi. Az életkori megoszlást tekintve a 45–54 éves korosztály bizonyult a legaktívabbnak, amelyet az 55–75 évesek csoportja követ. Bár a válaszadók legnagyobb része gyűjtőként azonosította magát (33 százalék), az érdeklődők (29 százalék) és a műtárgyvásárlók (26 százalék) aránya is jelentős, így a három csoport közel azonos súllyal képviselteti magát a felmérésben. A gyűjtői családi háttér tekintetében a kitöltők 34 százaléka számolt be arról, hogy felmenői között voltak gyűjtők, míg a válaszadók többsége (57 százalék) nem rendelkezik ilyen családi előzménnyel.
Vásárlási motivációk
A felmérés számos kérdése foglalkozik a gyűjtők motivációjával és vásárlói magatartásával. A válaszadók többsége (63 százalék) vásárlói döntéseinél a befektetési és az esztétikai szempontokat egyaránt figyelembe veszi. Míg 37 százaléknál az esztétikai szempontok dominálnak, csupán 1 százalék dönt kizárólag befektetési megfontolásból. A motivációkat részletesen vizsgáló kérdésre adott válaszok alapján egyértelmű tendencia rajzolódik ki: az esztétikai és érzelmi érték átlaga a legmagasabb (4,6), ezt követi a gyűjtemény létrehozása, gyarapítása (3,4) és a mecenatúra (3,1).
Vásárlási szokások
A válaszadók 39 százaléka pár havonta, 24 százaléka évente 1–2 alkalommal vásárol műtárgyat, kevesebben vásárolnak hetente (4 százalék) vagy havonta (10 százalék). A döntéshozatal általánosságban gyorsnak mondható: a gyűjtők 22 százaléka azonnal, 29 százalékuk pedig 1–2 nap alatt dönt, több hétig vagy hónapokig csak 8 százalék vár a döntéssel. A vásárlás csatornái közül az aukció (68 százalék), a galéria (62 százalék) és a művésztől történő vásárlás (62 százalék) emelkedik ki, de a kitöltők közel fele jelölte a magánszemélytől és a művészeti vásáron történő vásárlást is. A leggyakoribb gyűjtői terület a kitöltők között a kortárs művészet: 2000 után készült műalkotásokat 62 százalék, a 20. század második felében született műveket 61 százalék vásárolna. A festmények messze a legnépszerűbbek (72 százalék), emellett a grafika (39 százalék), a szobor és kisplasztika (39 százalék) és a kerámia (34 százalék) iránt is számottevő az érdeklődés. A gyűjteményekben a magyar alkotók dominálnak. Közel ugyanannyian követik a hazai és a nemzetközi műtárgypiacot (39 százalék), mint ahányan kizárólag a magyar piacról (38 százalék) tájékozódnak. A külföldi művészek alkotásai ugyanakkor a legtöbb gyűjteményben csak kis arányban vagy egyáltalán nem szerepelnek.
A gyűjtemény nyilvántartása és jövője
A válaszok alapján a gyűjtők jellemzően hosszú távra terveznek: 39 százalékuk egyáltalán nem tervezi műtárgyai értékesítését, míg 24 százalékuk több mint 10 évig tartja meg azokat. A válaszadók 58 százaléka vezet nyilvántartást műtárgyairól, míg 42 százalékuk nem dokumentálja ilyen formában gyűjteményét. A gyűjtemény jövőjével a válaszadók jelentős része (43 százalék) már foglalkozik gondolati szinten, ugyanakkor kevesebben jutottak el a konkrét tervezésig. A kitöltők 22 százaléka nem tervezi, hogy foglalkozzon a gyűjteménye jövőjével. Azok körében, akik már rendelkeznek elképzelésekkel, a családon belüli örökítés a leggyakoribb terv (54 százalék).
A vásárlást visszatartó tényezők
A vásárlást leggyakrabban a nem megfelelőnek ítélt ár-érték arány (67 százalék) akadályozza, ezt az anyagi források korlátai (41 százalék) és a proveniencia hiánya (34 százalék) követik. A piac megítélésében a magas jutalékok és az áfa (52 százalék) mellett a hamisítás (52 százalék), valamint az eredet és a hitelesség dokumentálhatósága (50 százalék) is szerepet játszik. Fontos megállapítás, hogy adókedvezmények mellett a válaszadók több mint fele vásárolna több műtárgyat, további jelentős részük pedig mérlegelné ezt. A szakmai szolgáltatások közül a válaszadók az értékbecslést tartják a legrelevánsabbnak (42 százalék). Ezt a művészeti programok és a biztosítás (egyaránt 31 százalék), valamint az edukációs lehetőségek (30 százalék) követik.
