Hat év után megszűnhet a járvány idején bevezetett befektetés-ellenőrzési rendszer
A társadalmi egyeztetésre bocsátott törvénytervezet szerint hat év után megszűnhetnek a Covid-járvány idején bevezetett, rendkívül széles körű befektetés-ellenőrzési szabályok. A kettős magyar FDI-rendszer megszűnésével a legtöbb vállalatfelvásárlás kikerülhet a különleges bejelentési kötelezettség alól, ami a felvásárlási és összeolvadási piac számára régóta várt könnyítést jelenthet.
Két rendszer, kétszeres bizonytalanság
A jelenleg párhuzamosan működő két magyar befektetés-ellenőrzési rendszer közül a 2018-ban elfogadott és 2019 óta alkalmazott szabályozás elsősorban a nemzetbiztonsági szempontból érzékeny ágazatokra, például a védelmi iparra, valamint bizonyos közmű-, pénzügyi és hírközlési tevékenységekre összpontosít. Erre épült rá 2020-ban, a járvány idején egy második, lényegesen szélesebb körű ellenőrzési rendszer, amelyet a 2025. évi L. törvény 2026 végéig tart fenn.
A járvány idején bevezetett rendszerben az ipartól a kereskedelmen át az élelmiszeriparig számos tevékenység válthatott ki bejelentési kötelezettséget, akár akkor is, ha csak melléktevékenységként szerepelt a cégjegyzékben. Bizonyos ügyleteknél már 350 millió forintos tranzakciós érték és 10 százalékos részesedésszerzés is kiválthatta az eljárást, a szabályok pedig egyes uniós befektetők szerzéseire is kiterjedtek. A két rendszer eltérő hatásköre és eljárási rendje miatt még egy közepes méretű cég szokványos eladásánál is szükség lehetett külön elemzésre, esetenként hatósági bejelentésre és a zárás elhalasztására.
Milyen feltételekkel maradna fenn a bejelentés?
A most közzétett tervezet a 2026. december 31-én lejáró különleges rezsim helyett a 2018-as, a Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetések ellenőrzéséről szóló törvényt egészítené ki egy új, jóval szűkebb bejelentési tényállással. Ennek alkalmazásához az alábbi feltételeknek egyszerre kellene teljesülniük: a befektető az Európai Unión, az Európai Gazdasági Térségen és Svájcon kívüli állam állampolgára vagy ilyen államban bejegyzett szervezet; részesedésszerzéssel közvetlen többségi befolyást szerez egy magyarországi székhelyű társaságban; a céltársaság bejegyzett főtevékenysége a hat érintett ágazat valamelyikébe tartozik; valamint a céltársaság előző lezárt üzleti évi nettó árbevétele eléri a 180 milliárd forintot, vagy a tranzakció értéke eléri a 10 milliárd forintot.
A tervezet hat ágazatot érint: a kőolaj-feldolgozást és kokszgyártást, a vegianyag-gyártást, a gyógyszergyártást, a fémalapanyag-gyártást, a fémfeldolgozási termékek gyártását, valamint a villamosenergia-, gáz- és gőzellátást, illetve a légkondicionálást. A két pénzügyi küszöb közül elegendő lenne az egyiket elérni, és az új szabály hatálya alá tartozó ügyleteknél a befektető a bejelentés tudomásulvételének visszaigazolása után szerezhetne többségi befolyást.
Kevesebb bejelentés, de nem teljes szabadság
A középvállalati tranzakciók széles köre várhatóan kikerülne a különleges eljárás alól, mivel a 350 millió forintos ügyletérték helyébe 10 milliárdos küszöb lépne, és az új szabály csak a céltársaság bejegyzett főtevékenységét és a közvetlen többségi befolyás megszerzését venné figyelembe. A 2018-as törvény eredeti, nemzetbiztonsági alapú szűrési szabályai ugyanakkor saját személyi és tárgyi hatályukkal továbbra is alkalmazandók maradnának.
Az új rendelkezés több értelmezési kérdést is felvet: pontosan mit kell a tranzakció értékén érteni, hogyan kezelendők a közvetett, holdingtársaságon keresztüli szerzések, és milyen szabályok vonatkoznak a 2026-ban aláírt, de 2027-ben záruló ügyletekre. Ezekre a válaszokat a végleges normaszöveg és az esetleges átmeneti rendelkezések alapján lehet majd megadni.
További finomhangolás várható
A most körvonalazódó könnyítés később újabb módosítást kaphat, mivel az új uniós befektetés-ellenőrzési szabályozás miatt 2028-ra további magyar jogalkotási lépések várhatók. A tervezet november 12-ig véleményezhető, így a végleges szabályok még változhatnak. A tervezet iránya a felvásárlási piac szereplői számára kedvező, mert az állami ellenőrzés a valóban érzékeny, nagyobb súlyú ügyletekre összpontosulhat, miközben a többi befektetés kevesebb adminisztrációval és kiszámíthatóbb menetrenddel valósulhat meg.
