Mi köze az MNB friss döntésének és a 2022-es szja-visszatérítésnek az idei közgazdasági Nobel-díjhoz?
Az idei közgazdasági Nobel-díjat Robert E. Hall és Michael Woodford kapta. A hivatalos indoklás szerint a címet a makroökonómiai stabilizáció mikroökonómiai megalapozásáért érdemelték ki.
A stabilizációs politika a 20. században született meg, főként John Maynard Keynes munkásságának köszönhetően, aki a gazdasági visszaeséseket az aggregált kereslet kiszámíthatatlan viselkedésére vezette vissza, és recessziós időkben a kormányzati kiadások növelését javasolta. Az 1970-es évek stagflációja után Robert Lucas vizsgálta, mi történik, ha a gazdaságpolitika szisztematikus mintázatai beépülnek a szereplők várakozásaiba.
Hall a háztartások fogyasztási-megtakarítási viselkedését az egyéni döntésekből kiindulva elemezte, feltételezve, hogy a háztartások a jövőben várt életpálya-keresetük alapján döntenek. Levezetett egy egyszerű tesztet is, amellyel a hagyományos és az előretekintő fogyasztási viselkedés empirikusan elkülöníthetővé vált. Eszerint a kellő megtakarítással rendelkező háztartások előretekintő módon alakítják fogyasztásukat, míg a tartalékokkal nem rendelkező, jellemzően alacsonyabb jövedelmű háztartások kényszerűen az éppen rendelkezésre álló jövedelmüket tudják elkölteni.
Az egyszeri kormányzati juttatások hatásvizsgálatára jó példa a 2021 őszén bejelentett, majd 2022 elején folyósított személyijövedelemadó-visszatérítés. Mivel ez tudottan egyszeri esemény volt, a háztartások életpálya-jövedelmét csak szerény mértékben emelte. A Magyar Nemzeti Bank 2022 szeptemberi inflációs jelentése szerint a magyar háztartások a kapott összegek 37,4%-át használták fel napi kiadásokra, 35,8%-át megtakarításra vagy hiteltörlesztésre, 26,8%-át pedig egyedi nagyobb kiadásokra.
Woodford alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy az új-keynes-i modellek mikroökonómiai megalapozottsággal rendelkezzenek, és képesek legyenek a monetáris és fiskális politika tanulmányozására. A modell három egyenlete közül az egyik gyakorlatilag Hall fogyasztási függvénye, a második az infláció dinamikáját leíró új-keynes-i Phillips-görbe, a harmadik pedig a monetáris politikai döntéshozatalt leíró Taylor-szabály. Utóbbi egyszerű formájában kamatemelést ír elő az inflációs célnál magasabb infláció, illetve a fenntarthatónál gyorsabb növekedés esetére.
Magyarországon friss példa erre az inflációs cél fél százalékpontos csökkentése 2026 szeptemberében. A 2026. szeptember 22-i bejelentéskor a közép- és hosszú távú hozamok körülbelül 10 bázisponttal mérséklődtek, ami valószínűleg nem a jegybanki hitelesség hiányát jelzi, hiszen a várható célcsökkentés és annak mértéke valószínűsíthető volt.
A 2026-os díjazottak alapvetően járultak hozzá ahhoz, hogy a makrogazdasági elemzésekhez rendelkezésre álljon egy rugalmas, megbízható, a gazdasági szereplők viselkedéséből felépített, a bizonytalanságot és a várakozásokat is figyelembe venni képes eszköztár.
