Aszály és alkalmazkodási kényszer a magyar mezőgazdaságban
Az aszály már nem egyszeri sokk, sokkal inkább tartós alkalmazkodási kényszer a magyar mezőgazdaságban – mondta Makai Szabolcs, a Talentis Agro Csoport vezérigazgatója. A szakember szerint a kukorica visszaszorulása, a takarmánydrágulás, az állattenyésztés versenyhátránya és az öntözési beruházások nehézségei ugyanannak a problémának a részei.
Nincs „normál” év
Makai Szabolcs úgy véli, korábban sokan azt gondolták, hogy lesz egy-egy extrém év, aztán visszaáll a megszokott kerékvágás, mostanra azonban egyértelművé vált, hogy nem átmeneti kilengésről van szó. Az elmúlt hat évben alig akadt igazán normális év, és amikor volt, akkor jellemzően az inputanyag volt drága, a terményár pedig alacsony. A vezérigazgató szerint ma már nincs olyan, hogy „normál” év a magyar agráriumban.
Nyugatabbra tolódik a biztonságos termelés
A termelők már most reagálnak a helyzetre: sokan kiveszik a kukoricát a vetéstervből. A napraforgó korábban tipikusan alföldi növény volt, ma már egyre inkább dunántúli kultúraként tekintenek rá. Az Alföld éléskamra-szerepe meggyengült, a biztonságosabb termelés részben nyugatabbra tolódik. A Talentis Agro is átalakította működését: a kukoricát öntözhető területekre vagy az Alpokaljára, a nyugati cégekhez telepítik, másképp ugyanis nem lenne biztonságos a termelés.
Az állattenyésztés versenyhátrányba kerül
A kukoricahiány az egész élelmiszerláncon végigmegy. Az állattenyésztésben a takarmányreceptúrák módosíthatók, lehet kevesebb kukoricát használni, de ez jellemzően költségnövelő hatású. Ha drágább takarmányból állítanak elő tejet vagy húst, a hazai termelők rögtön versenyhátrányba kerülnek a nyugat-európai piacokon. A probléma nemcsak a telepeken jelentkezik: a feldolgozott termékek, egy pulykasonka, egy tejtermék vagy bármely állati eredetű élelmiszer árában is megjelenik.
Minden ágazat egyszerre került nehéz helyzetbe
Egy diverzifikált agrárcsoport elvileg könnyebben átvészelheti ezt az időszakot, most azonban az a különleges, hogy szinte minden ágazat egyszerre került nehéz helyzetbe. Régen a növénytermesztés sokszor aranybánya volt, miközben az állattenyésztés nehezebb üzletnek számított, az elmúlt években pedig a szarvasmarha-ágazat teljesített jól, ami valamelyest stabilabbá tette a diverzifikált gazdaságokat. Idén azonban sokak szerint nincs igazán jól működő ágazat. Ezt egy gazdaság önmagában már nem tudja megoldani, komplexebb, akár uniós szintű válaszokra is szükség lehet.
Az öntözés első számú prioritás
A Talentis Agrónál az öntözés első számú prioritás: mindent megöntöznek, amit lehet, mert víz nélkül hiába dolgoznak jól, hiába teszik bele a tudást és a munkát, nem lesz termés. Ahol van öntözés, ott lehet profitot realizálni a növénytermesztésben, vagy legalább az állattenyésztés takarmányigényét ki lehet szolgálni.
Miért nehéz elindítani az öntözési beruházásokat?
Az öntözés sokkal bonyolultabb, mint például egy állattartó telepi energetikai fejlesztés, ahol könnyen kiszámolható, mennyi energiát spórolnak, és mikor térül meg a beruházás. Az öntözéshez gyakran szomszédos gazdák együttműködésére, hosszú távú földhasználati biztonságra, csatornára, vízre, engedélyekre és jelentős tőkére van szükség. Ha egy 100 hektáros területen több gazda van, és valakinek két-három év múlva lejár a bérlete, nagyon nehéz rávenni arra, hogy húsz-harminc évre szóló beruházásba lépjen be. Ezért lenne fontos, hogy az öntözési pályázatok valódi prioritást kapjanak.
Most kell megcsinálni a fejlesztéseket
A Talentis Agro nem változtat a stratégiáján: tovább halad az öntözés, a vízmegtartás és az állattenyésztési beruházások irányába. A vízmegtartás, a talajtakarás, a csatornák és az öntözési közösségek mind részei a megoldásnak, mert nincs egyetlen csodamódszer. Emellett az állattartó telepi fejlesztéseket is meg kell valósítani, mert ezek megtérülése kiszámolható. Makai Szabolcs figyelmeztetett: sokan a cash-flow miatt elhalasztanák a már elnyert beruházásokat, de ha most nem lépnek, lehet, hogy évekig nem lesz új lehetőségük rá. A fejlesztéseket most kell megcsinálni ahhoz, hogy a következő években is talpon maradjanak.
