Új fegyver a harctéren: távoli csapásmérésre képes az orosz harci helikopter
Az orosz védelmi minisztérium közzétette az első hivatalos felvételeket arról, ahogy egy Mi–28NM harci helikopter Dan–T típusú precíziós csapásmérő eszközt indít ukrán célpontok ellen. A mintegy 450 kilométeresre becsült hatótávolságú fegyver integrálásával az orosz forgószárnyasok a frontvonaltól távol, az ukrán légvédelem hatókörét elkerülve is képesek lehetnek mélységi csapásokat mérni.
Az orosz állami hírügynökség beszámolója szerint a helikopter személyzete még a felszállás előtt megkapta a felderítéstől az ukrán drónkezelők és egy vezetési pont koordinátáit. A Mi–28NM a Nyugati hadseregcsoport műveleti területén indította útjára a Dan–T cirkáló lőszert, majd a moszkvai közlés szerint a célpont sikeres megsemmisítése után visszatért a bázisára. A találat tényét független források nem erősítették meg.
A nyilvánosságra hozott videón látható, hogy a helikopter a szárnyfelek alatti külső felfüggesztési pontokon két ilyen eszközt hordozott, amelyek közül az egyiket repülés közben oldotta ki. A felvétel a repülés előtti előkészületeket, a felszállást a függesztményekkel, a bal oldali pilonról történő kioldást és a helikopter visszatérését mutatja.
A hivatalos specifikáció szerint a Dan–T mintegy 268 kilogramm indítási tömeggel, nagyjából 130 kilogrammos harci résszel, mintegy 500 kilométer per órás maximális sebességgel és legfeljebb 450 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, az ukrán becslések a légi indítású hatótávolságot inkább 500 kilométer körülire teszik. A fegyvert először 2026 szeptemberében mutatta be nyilvánosan az orosz hadiipari exportőr az egyiptomi El Alamein nemzetközi légibemutatón.
Ez a fegyverzet jelentősen kibővíti a Mi–28NM eredeti feladatkörét. A modernizált harci helikoptert alapvetően közvetlen légitámogatásra és páncélvadász feladatokra tervezték, amelyeket fedélzeti gépágyújával, valamint irányított és nem irányított rakétáival hajt végre. A sugárhajtású, nagy hatótávolságú eszköz révén azonban a gép távolról indító, úgynevezett stand-off csapásmérő platformmá válik, amely jóval a hagyományos páncéltörő rakéták hatósugarán túli célpontokat is elérhet.
A felvételek ugyanakkor nem árulják el, hogy a fegyvert milyen mélységben integrálták a helikopter tűzvezető rendszerébe, és a tényleges indítási távolság is ismeretlen maradt.
A fejlesztés jól illeszkedik abba a trendbe, amelynek során a rövidebb hatósugarú taktikai feladatokra szánt repülőeszközöket nagy hatótávolságú, autonóm precíziós fegyverekkel szerelik fel. Oroszország 2026 júliusában már bemutatott egy hasonló megoldást, amikor az Orion közepes magasságú, nagy repülési idejű pilóta nélküli repülőgépről indították az S8000 Banderol típusú eszközt, amelynek korábban egy feltételezett földi indítású változata is felbukkant.
A Mi–28NM bevonása tovább bővíti a lehetséges hordozók körét, lehetővé téve, hogy a precíziós csapásmérő képességeket többféle platform között osszák szét ahelyett, hogy kizárólag a hagyományos, merevszárnyú harci gépekre támaszkodnának. A mostani bevetés rávilágít arra a műveleti előnyre is, amelyet a fegyvert hordozó gép és a céladatokat szolgáltató felderítés szétválasztása jelent.
Mivel a helikopter személyzete előre megadott koordináták alapján tüzelt, a Mi–28NM pusztán indítóplatformként funkcionált egy tágabb felderítő-csapásmérő rendszerben. A több száz kilométeres névleges hatótávolság elméletileg garantálja, hogy a gépnek ne kelljen megközelítenie a célterületet, a gyakorlatban azonban a helikopterek alacsonyabb repülési magassága és sebessége a merevszárnyú gépekhez képest csökkentheti a fegyver tényleges hatósugarát.
A harci helikopterek, a drónok és a robotrepülőgépek feladatköreinek összemosódásával a viszonylag olcsó precíziós lőszerek hatékonyan egészíthetik ki a drágább, nagy hatótávolságú rakétaarzenált. A Mi–28NM bevetése nagyfokú rugalmasságot biztosít, hiszen a típus előretolt, szétszórt támaszpontokról is üzemeltethető, bár a nagy méretű külső függesztmények rontják a gép repülési teljesítményét. Az így indított fegyverek végső harctéri hatékonyságát a pontos célfelderítés, a navigációs rendszer megbízhatósága, valamint az elektronikai hadviseléssel szembeni ellenállóképesség határozza meg.
